Kiemelt híreink

Amikor a közönség tombol és az álom valóra válik…

Mindenki a mesés amerikai álmot hajkurássza, közben észre sem veszik, hogy Budapest mennyi lehetőséget rejt magában – különösen egy zenésznek. Egy feltörekvő dj, Bársony Dániel kis faluját elhagyva a fővárosban próbál szerencsét.

H.F.: Igaz az az állítás, hogy a dj ujjlenyomata a keverési stílusa?
B.D.: Valamilyen szinten igen, de kis mértékben. Ami például meghatározó jellemző, hogy zenélés közben ki mennyit beszél. Én olyankor nem vagyok túlságosan bőbeszédű, mert nem azért mentem, hogy beszélgessek, hanem azért, hogy egy jót bulizzon a közönség.

H.F.: Mit tudsz te hozzátenni ahhoz, hogy érdekes legyen a buli és ne csak egy a sok közül?
B.D.: Fő a változatosság. Én például minden buli előtt órákat, napokat töltök azzal, hogy friss zenéket válogassak, új trendek után kutassak. Technikailag is lehet újítani többféle keverési módszer alkalmazásával vagy effektekkel.

H.F.: Meséltél arról, hogy mennyit készülsz egy-egy alkalom előtt és milyen változatos vagy. Van mégis valami jól bevált stratégiád, „koreográfiád”?
B.D.: Persze. Az elején kicsit lazább, vokálos zenéket teszek be, majd fokozatosan emelem a sebességet és váltogatom a stílust. Főműsoridőben pörgős, gyors tempójú, a végén pedig régebbi, de még mindig ütős zenéket játszok. Ezen a kereten belül válogatom össze változatosan a számokat több-kevesebb sikerrel.

H.F.: Hogy érted azt, hogy több-kevesebb sikerrel?
B.D.: A változatosságra nem mindig nyitott a közönség. Sajnos a mai fiatalok eléggé elmentek a populárisabb irányba. Passzívak tudnak lenni azokkal a dalokkal, amiket nem hallanak nap mint nap a zenecsatornákon.  Én lázadok ez ellen és szeretném megismertetni velük az új hangzásvilágokat is.

H.F.: Milyen érzés úgy elmenni egy szórakozóhelyre, hogy nem te vagy ott a „főszerepben”?
B.D.: Nem jó érzés, ugyanis ilyenkor mindig az kavarog a fejemben, hogy én hogyan csinálnám. Az is nagyon zavaró, hogy észreveszem a hibákat, bakikat.

H.F.: Nem szakmabeliként milyen bakikat szúrhat ki a hallgatóság?
B.D.: Az ütemeltérést, vagy ha a sebesség nem egyezik (ezt hívjuk lódobogásnak), vagy a nem jó helyen történő effektelést.

H.F.: Elég sokan vagytok a szakmában. Milyen kitűnési lehetőségeitek vannak?
B.D.: Így van, elég divatszakma lett, mivel kb. minden második ember dj-nek mondja magát, azért, mert képes két zenét átkeverni laptopon. De a saját zene egy olyan kuriózum, amivel a legkönnyebb utat törni magunknak a tömegben, emellett kapcsolatok, összeköttetések kellenek vagy olyan anyagi háttér. Sok zenész csak a kapcsolataival került be jó helyekre vagy bevásárolta magát oda, de szakmailag semmit sem érnek. Kincses Szabi szavaival élve pedig szerencse kell, jókor lenni jó helyen.

H.F.: Elláttak más tanácsokkal is hasonlóan neves dj-k?
B.D.: Igen, Szabival rengeteget beszélgettünk, elmesélte a saját sztoriját, és arra buzdított, hogy soha ne adjam fel, ha bármilyen kudarc ér, tanuljak belőle és fejlődjek. Ezen kívül szegedi éveim meghatározó alakja Lennard volt, akitől zeneileg tanultam. Hozzá hasonlítanám az én stílusomat. Az ő tanácsaik voltak rám igazán nagy hatással.

H.F.: Milyenek ők privátban?
B.D.: Teljesen közvetlenek, pörgősek, viccesek. Nem nézik le a még szárnyaikat bontogató kezdőket, éppen ellenkezőleg, ösztönzőleg hatnak rájuk (és rám is). Lelkiismeretesen végzik a munkájukat, ami igazából nem is csak egy munka, hanem már-már szenvedély.

H.F.: Említetted, hogy a saját zene mennyire jó lehetőség. Neked van sajátod?
B.D.: Rengeteg idő és kitartás kell még egy igazán profinak is. Ez alatt az öt év alatt sokszor belenyúltam már zenékbe, de sajátom nincs. Tervezem, hogy egyszer csinálok egyet, de annak még nincs itt az ideje. Nekem is van még hova fejlődnöm mielőtt ilyen nagy projektbe kezdek.

H.F.: Kezdőknek mit javasolsz?
B.D.: Tapasztalatomból kiindulva a bevált módszer, ha keresnek egy olyan „tanárt”, aki már egy ideje benne van a szakmában és megtanítja nekik az alapokat. Ha az alapok már megvannak, akkor lehet önállóan fejlesztgetni a technikát, jelentkezni versenyre, feltölteni mixeket a zenemegosztó oldalakra. A legfontosabb, ami nélkül ebbe a folyamatba bele se kezdjenek, ha nincs elég kitartásuk, fantáziájuk, ritmusérzékük.

H.F.: Tapasztalatod címszó alatt azt érted, hogy most a saját pályádat vázoltad fel?
B.D.: Valahogy úgy. Nálam úgy indult el ez a lavina, hogy az akkori legjobb barátom ezzel foglalkozott, látta rajtam az érdeklődést, felhívott magához a pultba és megmutatta az alapokat. Otthon a szabadidőmben a saját dj kontrolleremen gyakorolgattam, fejlesztettem magam. Sokáig duóban zenéltünk a barátommal egy neves dávodi szórakozóhelyen. A bulifelvételeinket, mixekeinket feltöltöttük zenemegosztó oldalakra, közösségi portálokra, gyűltek a követők. Neveztünk egy versenyen, és szavazatok alapján a mi mixünk nyert, így lehetőségünk adódott egy patináns bajai pubban szórakoztatni a hallgatóságot. Meghívást kaptunk Kalocsára a Balkánba is. Azóta külön utakon járunk, én felköltöztem Budapestre. Bár dolgozom, de munka mellett is sok lehetőségem akad. Többek között ELTE-s bulikban, kisebb belvárosi szórakozóhelyeken, de nagyobb házibulikba is hívtak már.

H.F.: Mi a mottód, ami mindig segít?
B.D.: Nem a közönség van értem, hanem én vagyok a közönségért.