Kiemelt híreink

X-Faktor – Mi legyen a mérce?!

A szombati adás

Újabb szubjektív kritika következik az X-Faktor szombati előválogatójáról. Ha bárkit megsértenénk véleményünkkel, elnézést kérünk: szolgáljon vigaszként, hogy ez csak egy a sokezer különböző nézői benyomás közül!

Egyik-másik előadó annyira profin, pontosan, tisztán, korrektül énekel, hogy nem tudom, kihez-mihez hasonlítsam –  mi legyen a mérce? Vajon a hazai könnyűzenei felhozatal, vagy a nemzetközi, vagy az eredeti előadó? Vagy egyszerűen csak dőljek hátra a fotelben, és hagyjam magam elcsábulni – de kinek és milyen irányba? Mert azért  valljuk be, a nagy dallamívek egy picit is profi előadásban már megdobogtatják (főleg a női) szíveket…

Aztán ott vannak a kisfilmek az életutakkal: a munkanélküli, a színész, a visszatérő, a kitörni vágyó, az apa–lánya egy színpadon, a több nemzetiségűek, akik a zene nyelvén pendülnek egy húron… Felismerek egy kislányt, a hajdani  konkurens tehetségkutatóból – akinek bármennyire is szép a hangszíne, és minden adottsága megvan a sztárrá váláshoz – mégis mindig akad valaki, aki pont annyit tud, mint ő, illetve hasonló karizmával bír, csak mégis  valamivel figyelemfelkeltőbb. Eddig 14-15 évesen is énekelt akkorát, hogy majd leszakadt a plafon. Bár az is lehet,  hogy pont ez a baj: talán túl fiatal még – hogy ne csak technikailag, de érzelmileg is felnőjön a feladathoz, és  tudjon valami olyan pluszt hozzáadni, ami a “tucathangok”  fölé emelné… Ő Danis Elza. Azért így is szorítok érte. Bekerült ugyan a táborba, de épp a fent említettek miatt szerintem a mentorok házáig nem jut el. :-/

Horvát Krisztián már a felvezető  kisfilmjével sokakat maga mellé állított, hiszen a mesékben is a harmadik testvér, a szegény legény, akikért izgulunk, és ha mindez még tehetséggel is párosul, akkor egyenesen lépdel ő is a táborba vezető úton – sőt, valószínű tovább is! Engem picit zavart a légzéstechnikája, de gondolom, ez még úgyis alakulni fog. Belenéztem az eredeti előadó (Smokie  Norful – I Need You Now) felvételébe – azért természetesen az egy klasszissal jobb – viszont meg kell hagyni, hogy az ennyire mélyről fakadó éneklés, mint amit ettől a sráctól hallottunk, az ritkaság számba megy, így nem csoda, ha a mentorok is meghatódtak és állótapssal jutalmazták.

Borbély Richárd – ő is a nagy visszatérők egyike – nem tagadhatja meg színészi vénáját. Teljesen magabiztosan, korrektül hozta a Backstreet Boys számot, sőt, a zsűri már-már soknak is találta. Azért még így is négy (bár kicsit rezgős) igennel jutott a táborba, amit szerintem van annyira rutinos, hogy simán bírni is fog, hacsak  csapatversenyben (műsorpolitika, vagy véletlen kapcsán) nem kerül össze valami félreértés (vagy  félrehallás)folytán bekerült, “magával ragadó” versenyzővel. Minden esetre kíváncsi lennék a határaira, mert ugyanannyi  valószínűségét látom annak, hogy egy idő után ellaposodik – pontosan a profizmusa révén – mint annak, hogy tartogat még valami meglepetést a tarsolyában.

Nem úgy Krizsma Gwendolin Sarmen, aki szép hangja és énektudása ellenére is annyira izgult, hogy a dal egyharmadát Tóth Gabi segítségével tudta csak végig énekelni. Nagyon csodálkoznék, ha a  táborban felerősödne – de történhetnek még csodák.

Nagy Richárd a tavalyi versenyben a mentorok házáig jutott – most még nagyobb hanggal és lélekkel tért vissza, bár nekem picit maníros volt – viszont a négy egybehangzó igen az nagyon is valóságos, így a továbbiakban még vele is találkozhatunk, de hogy idén sikerül-e bekerülnie az élő show-ba? – majd kiderül.

Nagy meglepetés volt ezen a szombaton a 15 éves Tóth Andrea, akin már az első taktusok után érezni lehetett,  hogy született tehetség (a zsűrit a hajdani tehetségkutatóban feltűnt ifjonc Tóth Gabira emlékeztette) a Hooligans – Legyen valami mozgás című számával zúzott, és nyűgözte le a mentorokat – úgyhogy négy egybehangzó igennel  zökkenőmentesen jutott tovább – de hogy ez a lendület elég lesz-e az élő műsorba kerüléshez, ez szintén a jövő zenéje. Azon sem lepődnék meg, ha nem, mert voltak már ebben a versenyben hatalmas torkú énekesek, akiknek csak pár rock számig futotta az erejükből, bár az ellenkezőjére is akadt már példa…

Kellemes színfoltja volt még az estének a tapolcai Rock-Inger nevű zenekar (Gabi természetesen hatalmas ovációval fogadta a földieit) Szerencsés húzásnak bizonyult, hogy az egykori Ergo slágerrel (persze jóval keményebbre – mondhatni  katonásabbra vették) a Ballag a katonával jöttek, és menetelhettek tovább egészen a Tábor kapujáig.

Összegezve, ezen a hétvégén is voltak nagy tehetségek – nagy meglepetések és csodák – például a nálunk tanuló spanyol Erika Alberotól is elolvadt mindenki, annyira bájos és szuggesztív volt Miley Cyrus nagy sikerszámával,  de az est csúcspontjának mégiscsak az igazi örömzenét játszó Pálinka Republikot mondanám, akiknek  bemutatkozó mash up-juk alatt Tóth Gabi nem bírt a vérével és táncra perdült – majdnem magával ragadva Alföldi Robit is aki végül “ülve ropta”. A fiúk, mint az a bemutatkozásuknál kiderült, Argentinából, Ausztráliából, Venezuellából és Szolnokról érkeztek – és teremtettek olyan hangulatot pillanatok alatt, ami  fülnek és szívnek egyaránt kellemes, és rögtön nem foglalkoztatott már a kérdés:

“Mi legyen a mérce?”