Kiemelt híreink

X-Faktor – Kié a korona?

A második előválogató kritikája

Újabb szubjektív kritika következik az X-Faktor szombati előválogatójáról. Ha bárkit megsértenénk véleményünkkel, elnézést kérünk: szolgáljon vigaszként, hogy ez csak egy a sokezer különböző nézői benyomás közül!

Fenemód nehéz dolga van a zsűrinek – fogalmazódott meg bennem a szombati adás kapcsán: most is voltak hatalmas hangok, hatalmas lélekkel; nagy visszatérők 2011-ből, és olyanok, akik egyszerűen csak csípőből jók voltak, mégsem tudnám eldönteni, hogy kié legyen a korona.

A 37 éves Horváth Ági egy az ismét szerencsét próbálók közül – produkciója végén még Alföldi Róbert is zsebkendő után kotorászott. Való igaz nagyot énekelt. Csodálatos a hangszíne, és technikailag is kifogástalan, mégis a legmeghatóbb pillanat a kislányának színpadra szólítása volt. Mi tagadás, szeretjük a szívmelengető pillanatokat: egy harmonikus anya–gyermek kapcsolat mindig felkavarja az érzelmeket (no meg jól meg is ágyaztak a “karakternek” a felvezető kisfilmmel – már ekkor érezhettük, hogy itt egy hangsúlyosabb rész jön!) és persze tízből kilencszer a bájos szerelmespárok láttán is elérzékenyülünk – ugyan a kivétel néha tényleg erősíti a szabályt, hiszen ahogy kedvenc mentorom megjegyezte az egyik végtelenül édes (de persze hallgathatatlan párocska Aprócska Bluesa után): “a szerelem nem csak vak, de süket is…”

Kállai Kiss Zsófi – a tavalyi győztes Danics Dóra legjobb barátnője – 2011-ben már indult a versenyen (akkor a Táborig jutott Cserháti Zsuzsa dalával) és most ismét tarolt, méghozzá Conchita Wurst Euroviziós dalával. Az is igaz, hogy az ilyen nagy dallamívek “etetik” magukat, de elvérezni is ezekkel a legkönnyebb – így összességében megérdemelt volt a négy igen és a zsűri dícsérő szavai.

A 16 éves Bordás Anasztázia – a Republic együttes felfedezettje – fiatal kora ellenére olyan rutinnal és énektudással bír, ami egyedülálló. A műsorban Beyoncével rukkolt elő, amit a zsűri álló tapssal ünnepelt – kétségtelen megérdemelten. Szerintem ő garantáltan benne lesz az élő műsorban, mert a tehetség egy izgalmas életúttal is társul – gondolok itt a Cipővel készült közös videoklipjére, amit Búcsúdalként is emlegetnek a legendás énekes utolsó forgatása miatt. A háttértörténet pedig (ahogy Horvát Áginál is láthattuk) sokat tesz hozzá egy produkció megítéléséhez.

Jakab Péter Izabellát hallgatni ugyan jó volt, de nézve (legalábbis nekem) picit modorosnak tűnt- ennek ellenére négy egybehangzó igennel jutott a Táborba, ugyanúgy, mint Sallai László, aki egy-az-egyben hozta Kállay Saunders András – nem könnyű!– Running című (egyébként szintén eurovíziós) dalát – csak éppen azon hezitáltam, kell-e belőle kettő, mivel semmi pluszt nem éreztem benne.

Viszont ezen az estén az én igazi kedvenceim mégsem a fenti nagy történethozók, hanem az egyszerűen-tisztán, gördülékenyen-lazán csípőből éneklők voltak. Közéjük tartozott Le Quang Huy (Benji), a vietnámi gitáros fiú, akit még Tóth Gabi őrjöngése sem tudott kizökkenteni a tempóból, annyira könnyedén és magabiztosan énekelt. A másik kellemes meglepetés számomra az ötszörös kickbox világ- és Európabajnok Gömbös László, aki Hangya, a Zorall zenekar basszusgitárosának biztatására január óta foglalkozik zenével, és bár elmondása szerint még bizonytalan, szerintem az előadása nagyon is ütős volt.

Az abszolút show-man a héten a hörgős, gézzel betekert fejű Ferencz volt, aki olyan változatosan és dallamosan agonizált Adele James Bond-dalára, hogy azt még Alföldi Róbert is díjazta. Egyébként néhány jel nekem arra utalt, talán énekelni is tudna… talán megérdemelt volna még egy esélyt? Az biztos, ha YouTube-favoritot kell mondani, ő az. De ha a harmadik X-Faktor előválogatót kell értékelnem… Nos, még mindig nem tudom, kié a korona…