Kiemelt híreink

Világbéke és Önmegvalósítás! Gondolatok a Dal 2016 kapcsán

 

Néhány gondolat a Dal kapcsán, ami tán nem is annyira magáról a dalról szól, mint inkább az ellentmondásokról, azokról, amikkel nap, mint nap találkozhatunk, és ami alól a Dal, sőt ha jobban belegondolok még magam sem vagyok kivétel, mégis érdekesnek tűnt eljátszadozni picit a témával. No, akkor vegyük sorra, mire gondolok!

Idén nem csupán a dalok, de az előadók, sőt a szövegek is versenyre kelnek. Illetve -mit is mondok?!- díjazni fogják a legtöbb szavazatot begyűjtötteket, ugyanis nem egyszer hallani különböző nyilatkozatokban, hogy itt senki sem a győzelemre hajt, maximum önmagával versenyez, és hogy csupán a dalukat szeretnék bemutatni, természetesen tőlük telhető legmagasabb színvonalon. Ami persze szép gondolat, de nekem valahogy mégis nonsense, amikor egy stockholmi Eurovíziós fellépés a tét!

Viszont, mint ahogy azt az elején említettem, az ellentmondások, és a hangzatos jelszavak virágkorát éljük. Ha a szépségversenyekre gondolunk, akkor mi más jutna eszünkbe, mint a „világbéke” -ha pedig a tehetségkutatók és dalversenyek jelszavát keressük – akkor egyértelmű, az önmegvalósítás áll az első helyen. (néhány szövegbe belemazsoláztam és jó részük erről szól) De így van ez az élet egyéb területén is! Mellünket verve hirdetjük, hogy nincs az a cél, amit ha nagyon eltökélünk, akkor el ne érhetnénk, ugyanakkor a nikotintapasztól, hipnózistól, vagy éppen a fül mágnestől várunk segítséget, hogy leszokjunk a dohányzásról.

Másik újdonság, mivel a tavalyi győzelemhez, nagyban hozzájárult a hatásos színpadkép, így az idén jóval nagyobb hangsúly kerül a látványra. Nyilatkozatokból kiderült, hogy kb 40-60%-ban, tán még fontosabb is, mint maga a dal, illetve az, hogy milyen hangja van az előadónak. (sebaj!- Tolvaj Reni, azért kapott Zsédától magasabb pontszámot, mivel szerinte ő énekelt a legjobban) És akkor visszatérve a Dal-ra az én egyik kedvencem -Odett- már rögtön az elején kiesett, holott egy nagyon kedves, szerethető, kellemes, könnyed, ugyanakkor igényes, fülbemászó kis számot írtak édesapjával karöltve. Sőt látványban is szinte ezt tartottam a legerősebbnek.

Bár Mushu kicsit steam punkos színpadképe sem volt rossz, és jól illett a dal szövegvilágához (ami gyakorlatilag a hajdani „Tizenhat tonna” egy Y Generációs átirata) annyira azért nem fogott meg, hogy szavazatommal is támogassam, de mindenképp kellemes csalódás volt a Rising Star után. És a verseny nagy várományosa a szintén, tehetségkutatóban feltűnt kellemes, rekedtes hangú Freddie- azaz Fehérvári Gábor Alfréd. Elsőre ugyan nem, de többszöri meghallgatás után be kell vallanom, nem rossz! Sőt- a fiú mutatós (nekem Fehér Balázs -Carbonfools- ugrik be) a dal jól építkezik, a szöveg ízlésesen hozza a már fent említett témát- azaz legyünk egyéniségek, merjük vállalni önmagunkat- és magabiztosan, tisztán énekel- úgyhogy hajrá!