Kiemelt híreink

Urbánszki László: Munkát keresek, BÁRMILYET! – 4.

4. rész

Urbánszki László író novellájának negyedik részlete.

Internetkávéház, tea-viszki, csapvíz kísérő, cekker szerényen a lábánál, de ezúttal nem vetette rá magát a hirdetésekre.

„Valami szokatlan, váratlan ötlet kellene! Igaza van Bettinek – de fura, hogy egy örömlány szavára adok –, a meglepő dolgok hatásosak, még túltelített piacon is.”

Tekintete táskájára esett, melynek mélyén ott kotyogott üvegében az aranybarna Henessy. Egy határozott mozdulattal felhörpintette Dezső barátja teáját, majd az asztal alatt jócskán öntött poharába a konyakból. A nemes ital olajos-lustán mozdult, amikor – filmekből ellesett mozdulattal – meglögybölte, magába szívta a gazdag aromát, és kortyintott egy nagyot.

„Hogy is mondta az a bolond lány? James Bond módján megmenteni valakit, aki bajban van, és megkérni az árát. Hisz ez nem is akkora butaság. Megírom és meglátjuk! Hátha…”

*

A Favorit vendéglő belső terme. Légkondicionált levegő, behűtött italok, hűvös eleganciával mozgó, figyelmes pincérek. Intimitást biztosító, kényelmes tér az asztalok között, frissen kárpitozott rokokó bútorok, beszélgetés halk moraja.
– Bogáti Lajos nagyvállalkozó! Pénze, mint a pelyva, egészen biztos, hogy alám kínál és megszerzi a szerződést! – Két jólöltözött férfi beszélgetett mindenkitől távol, az egyik sarokban. Egyikük – kopaszodó, átlagos termetű negyvenes – közepesen tehetős építési vállalkozó, a másik ügyvéd. Gyerekkori barátok, sok-sok egymásnak tett szívességgel maguk mögött.
– Azt értsd meg, Béla – mondta éppen az ügyvéd –, hogy nincs törvényes eszköz a kezünkben, sőt törvénytelen se, hacsak le nem löveted! Kiváló a szakmai múltja, ragyogó a marketingje, átgondolja minden lépését. Szolid családi háttér, nem kurvázik, nincsenek kilengései. Templomba jár, a munkának él. Egyszerűen nem találok fogást rajta, Jocó, a magánnyomozóm is hiába nézett utána a dolgainak, feleslegesen fizettünk annyi pénzt!
– Fizettünk? Fizettem! Félmillió elszállt a semmiért! Nem az összeg fáj, ha megszerezném a projectet, nem számítana a sokszorosa sem! Egyszerűen besokalltam. Mindenemet beleöltem a felkészülésbe, kétségem se volt, hogy nyerek! Találtam egy belsőst, aki súgott, lementem a lehető legalacsonyabbra az árakkal, mindenkit lesöpörtem, gépeket vásároltam vagy kötöttem le – a bérletre rámegy mindenem –, és akkor belépett Bogáti. Csak érintőlegesen vesz részt a mi ágazatunkban, de, gondolom, terjeszkedni akar. Tőkéje végtelen, informátort szerzett, alám kínált.
– Ha ennyire súlyos a helyzet, mi a véleményed némi erőszakról? Jocónak, vannak kapcsolatai. Nem olcsó, de…
– Nem ismerek rád! Mintha a „Keresztapát” hallanám! Gyerekes vagy, de amúgy is, órákon belül kiderítené és visszavágna! Kisembereket el lehet riasztani, ekkora cápát nem. Amúgy már az interneten is kutattam ötleteket, extrém megoldást keresve, de csak marhaságokat találtam! Mint például ez a hirdetés is!– bökött rá nyitott laptopja képernyőjére:

Bajban van, segítségre szorul? Hívjon, megyek, és megteszem, amit kell! Csak törvényes eszközökkel élek, de a győzelem garantált. Még sohasem vesztettem! Díjazás csak siker esetén, az összeg arányos a bajjal!

– Ez is csak olyan zugügyvéd lehet, mint te is, már bocsáss meg! Nem akartalak megsérteni, de kezdek besokallni! Szerinted felhívjam ezt a… nem is tudom kit? Végtére is, csak sikerdíjat kér, ergo, nem tud megvezetni! Vesztenivalóm nincs!

*

– Halló! Maga hirdetett ezzel a hihetetlen szöveggel?
– Igen kérem…
– Ráadásul nő! No, hiszen… még hogy a győzelem garantált, ezt mire alapozza?
– Szokatlan, de eredményes módsze…
– Azt sem tudja…
– Uram! – Az eddigi kulturáltan halk hang arrogánsan élessé változott. – Ha unalomból hívott, tegye le, ha gondja van, meghallgatom, de ne tartson fel, kérem!
– Micsoda? Honnan veszi a…
– Nagy a baj? – a női hang újra elhalkult és kulturálttá vált.
– Na, de kérem? Miből gondolja?
– Mert felhívott, és mert otthon vagyok a telefon-kommunikációban! Ne raboljuk egymás idejét, mondjon egy helyet, egy időpontot, ahol találkozhatunk, de le is teheti, ha gondolja! Amennyiben érdeklődik irántam… nem úgy értem… – itt a hang bizonytalanná vált, majdnem hebegett –, hagyjuk! Javaslom, maradjunk a tárgynál, és elnézést a kitérőért! Mint már olyannyira kedvesen észrevételezte, nő vagyok, fizikailag nem kell tartania tőlem. Amennyiben találkozunk, nem szükséges bemutatkoznia, konkrét adatok nélkül felvázolja a problémát, meghallgatom, átgondolom, meglátom, mit tehetek! – A hang újra magabiztosan csengett. – Legfeljebb nem vállalom, de ha igen, győzök! Természetesen, csak a szavam a garancia, viszont ön nem ruház be a… projektbe, enyém minden költség. Ha nem vállalom, randevúzott egy csinosnak mondott… harmincas nővel, bár természetesen nem lesz ilyen irányban folytatás!
– Hm! Nem is tudom, de voltaképpen kíváncsivá tett, találkozzunk Budán a… nem, nem… inkább felveszem valahol, és együtt megyünk… majd akkor megmondom hová!
– Aranyos ez a bizalmatlanság – gondolom, krimirajongó –, de érthető! A részemről rendben! Hat tízkor a Vígszínház előtt. Vékony barna nőt keressen… középszürke nadrágkosztümben. Kérem, legyen pontos! Öt percet várok, nem többet! Első randevún nem szoktam! – a magabiztos hang jókedvűvé vált.
– Fekete Toyota Versóval jövök, Pesten jobb a kisautó… nem szoktam késni, és hagyjuk ezt a randevú szamárságot, nem vagyok jókedvemben!
– Rendben, és elnézést! Szerintem is felesleges kitérő volt! Találkozunk ott és akkor! – Anna kinyomta a hívást, és egy pillanat alatt leizzadt. Akkora levegőt vett, hogy megfeszülő blúzán majd elpattant a varrás. Rémülten vette észre, hogy többen is figyelik.
„Hangos voltam? Mire gondolhatnak?”
A figyelő férfiak közül többen rámosolyogtak.
„Á, csak felgerjedt hímek! A mellemet lesik! De mi van velem? Honnan ez a fellépés? Úgy beszéltem, mint egy ügyvéd, bár bepánikoltam a szexuális… Ezer éve nem gondoltam férfira… á, mellékes! Jól kivágtam magam… vagy elég jól… magamhoz képest. Szerintem! Összességében jó benyomást tehettem, de hogyan tovább… mit kéne tennem? És egyáltalán… mi lesz ebből?”