Kiemelt híreink

Szerénység-szépség-tisztaság …és egyéb izgalmak

Rising Star-kritika

Szerénység–szépség-tisztaság – ezekkel a jelzőkkel illette Pásztor Anna a Rising Star fiatal tehetségét, Mirát, akinek legutóbb a második legmagasabb százalékkal sikerült falat emelnie.

Az új versenyszabályok értelmében 75 százalékot kellett begyűjteniük az énekeseknek, ám ez láthatóan túl soknak bizonyult, mert olyan rutinos, eddig egyenletesen jól teljesítő, győzelemre esélyes énekesek is rendre alul maradtak, mint Gondi Helén, Singh Viki, avagy épp a szlovák Jimmyként aposztrofált Peter Sramek. Ez utóbbi végül nem kis küzdelemben győzte le kihívottját, Palmer Izsákot. A végig vicces – bár énektudásában szerintem némi kivetni valót hagyó – fiú bő könnyáradatban hagyta el a versenyt, Mező Misi egy végső öleléssel próbálta őt kompenzálni, a zsűri többi tagja pedig álló tapssal jutalmazta.

Kovács Gyopár a legjobb formáját hozta Koncz Zsuzsa dalával – annak ellenére, hogy lássuk be, a Valahol egy lányhoz nem kell túl rafinált énektudás – ugyanakkor kénytelen vagyok osztani Mező Misi értékelését is: „Ez még Ének iskolája-szint.” Gyopárnak még sokat kell érnie (hangban és lélekben-személyiségben is), hogy komoly énekes lehessen.

Szén Alexandra megint meglepően jól hozta a Zanzibár Nem vagyol tökéletes című slágerét (esetleg ezzel tudott a legjobban azonosulni?!), Fehérvári Alfrédnak továbbra is kellemes a hangszíne, Czibi Norbi „Hej Jude”-ja viszont a 81 százalékos közönségsiker ellenére nekem annyira most nem jött be…

No de épp ettől játék a játék: izgalom, szépség, naivitás …még ha néha tudjuk is az ellenkezőjét, mindig jót tesz a léleknek!