Kiemelt híreink

Rising Star: végre elindult valami

Az első párbaj kritikája

A hosszú ideje csak apró lépésekel ide-oda toporgó Rising Starban végre beindult valami: picit izgultam, picit örültem, picit könnyeztem, picit igazságtalannak éreztem egyik-másik párosítást (például Szén Alexandra és Samu Kriszta Mazsi összepárosításának nem örültem: mindkettejük nélkük is el tudtam volna képzelni a folytatást.)

Abbe Lewis kiesését sajnáltam – nem is értettem, hogy lehetne egy egyszál gitáros country számban olyan építkezést véghezvinni, amit Kero tanárúr hiányolt – bár szerintem is jóval erősebb volt (és nem csak sármjának, de kellemes hangszínének is köszönhetően) párbajtársa, Fehérvári Gábor Alfréd. Kovács Gyopár eddig nem tartozott a kedvenceim közé, de most valóban kitett magáért (kíváncsi vagyok ez csak egyszeri eset volt, vagy még tartogat meglepetéseket?) ugyanakkor Mirát is sajnáltam, ahogy minden erejét összeszedve, kétségbeesetten küzdött, hogy felemelje a falat – végül pár százalékkal maradt csak alul.

Tarsoly Arnold és Czibi Norbert esetében egyértelmű volt a továbbjutás és szimpatikus volt az az alázat, ahogy ezt Arnold kezelte (Norbi ellen nem szégyen veszíteni). Palmer Izsák és Takáts Máté: ezen az estén egyértelműen a jelenleg Bécsben élő fiú volt a jobb, bár ha mindketten kiesnek, akkor sem hullattam volna értük könnyeket.

A legszebb és legmeghatóbb Stepa Erika és Singh Viki párbaja volt – a falat végül Viki az este legmagasabb százalékával emelte fel. Az az egyszerűség és alázat, úgy a zene, mint embertársai iránt, amit a tehetséges vokalista képvisel, igazán példaértékű és könnyet csalt – gondolom – sokak szemébe.