Kiemelt híreink

Milyen történetet ír az idei X-Faktor?

Az első elődöntő kritikája

Úgy hallottam egy zenész ismerősömtől, aki mellesleg éneket is oktat, hogy ha egy valamelyest is használható énekhanggal valaki nagyon nekifekszik, akkor egy év alatt bebiflázhat úgy egy dalt, hogy azzal már akár az X-Faktor válogatóján is helyt áll…

Valószínű tényleg lehet ilyesmi a háttérben, és ezért van az, hogy első blikkre olyan nagyszerűnek tűnő előadók, énekhangok úgy tűnnek el a süllyesztőben, mintha soha ott se lettek volna, és ezért nagy megpróbáltatás -szerencsére- a tábor, mert ott aztán pont az ilyen egy nótás énekesek azok, akik seperc alatt köddé válnak. Persze néhányukért azért kár, de végül is ez egy játék, egy szórakoztató műsor és nem utolsó sorban marketing.

Mindig csodáltam, ahogy összeáll a végső, minden szempontból legizgalmasabb 12, (idén a továbbjutó tisztalapossal együtt 13) akik hétről hétre érdekes történésekkel lepnek meg bennünket, úgy zeneileg, mint magánéletükkel, hisz nem titok – mivel már a produkciók elhangzása előtt szavazhatnak a nézők – hogy ez nem csupán a művészi teljesítmények, hanem sokkal inkább az élettörténetek és a pletykák versenye, amelyekkel a játékosok vagy szimpatikusabbá válnak, vagy egy „életre” elvágják az útjukat.

Elgondolkodtató az is, hogy kit hogyan sztájlisztolnak. Szinte már az is sejtet valamit a továbbjutásban, hogy kit mennyire változtatnak át, hiszen egy tőle teljesen idegen stílusban a magabiztosság híján a teljesítménye is alábbhagy… Idén Borbély Richárd külsejét sikerült teljesen előnytelenné „varázsolni” – kíváncsi vagyok a miértjére.

Szerencsére, amint látom, az X-Faktor évről évre megújul úgy arcokban, mint történetekben. Viszont az már hagyománnyá kezd válni, hogy mindig akad egy-egy nagy viszatérő, kisebb nagyobb sikerrel vagy kudarccal. (Muri Enikő dobogós helyezést ért el, de pl. Fehér Zoli a drasztikus fogyókúra ellenére sem lett a közönség kedvence.) Az határozott örömmel töltött el , hogy az idén nem játszuk le újra Horvát Krisztiánnal is az Oláh Gergő által bejáratott „elindul szegény fiú óriási hanggal és tehetséggel, hogy megmentse a családját az éhezéstől” történetet – amit Gergő esetében teljesen helyén valónak éreztem, de annál kevésbé Krisztiánnál. Én őt is a fent említett egy nótás előadók közé sorolnám – aki a versenydalát alaposan begyakorolta, de annál azért nem sokkal több, bár azt se mondanám, hogy kisebb közönség előtt ne állná meg a helyét. Sőt, először, mikor meghallottam, még én is elhittem, hogy itt egy második Oláh Gergő, de a táborban illetve mentorházban nyújtott teljesítménye már kérdőjelet hagyott bennem. Tele volt manírral, hamis hangokkal, bizonytalansággal, egyetlen eredeti ötletet nem éreztem benne – az pedig, ahogy arról nyilatkozott, hogy szerinte tuti, hogy ott van a biztos bejutók között, mert egyébként mi lesz a családjával, bennem inkább unszimpátiát, mint együttérzést váltott ki, mivel az X-Faktor azért mégiscsak tehetségkutató és nem szociális intézmény…

Idén annyi volt a plafonszaggató énekhang, hogy már annak idején elgondolkodtam, mi legyen a mérce – aztán arra jutottam, hagyom magam elvarázsolni, de ez is csak ideig-óráig működött, mert sorra estek ki azok a versenyzők, akik ily formán a szívembe férkőztek.
Itt van az első kieső a Pálinka Republik – nagy kedvenceim voltak ők is – de egyértelmű, hogy nekik kellett elsőként távozniuk. Ők egy igazi buli zenekar: iszonyatos hangulatot tudnak csinálni, és a fellépésük „hol így-hol úgy” sikerül, ami egy klubban elmegy, az X-Faktor színpadán, ország-világ előtt már nem.

Kiké lesz az idén a főszerep? A mennyezetet leéneklő végzetasszonyoké, a rákvörösbe bucskázó férfielőadóké? Vagy valami árnyaltabb hangé?!!

Ilyés Jeniferben technikailag semmi hibát nem találok, de egyszerűen nem érint meg. Kállai-Kiss Zsófi szintén nagy hang, de ha holnap nem tudnám meghallgatni, akkor sem érezném a veszteséget. Aki érdekes lehet korából-életstílusából adódóan, az valóban a sokak által favorizált Tóth Andi – bár ugyanakkora valószínűségét érzem annak, hogy egy idő után elég a rock torokból, mint annak, hogy valami egészen korát meghazudtoló drámai dologgal is előáll. Mindenesetre egyenlőre ő a legszínesebb egyéniség. Viszont az, hogy a tisztalaposok közül a vietnámi Benjit szavazták be a nézők, nagyon kellemes meglepetés volt. Alföldi szerint ő az, aki „közöl”- szerintem is teljesen manírmentes, őszinte, szép hangú énekes. Még lehet, hogy tartogat meglepetéseket a tarsolyában – neki továbbra is szurkolok.

De persze továbbra is Horányi Juli a nagy kedvencem. Bár tudom, hogy rétegzene, és nem biztos, hogy az X-Faktor a legalkalmasabb ennek befogadására, úgyhogy nem hinném, hogy a fődíjat elviszi , de ki tudja, talán ott lesz a dobogósok között.

Mindenesetre kíváncsian várom, milyen történetet ír az idei verseny…