Kiemelt híreink

Már magam sem tudom: most Bécs vagy Las Vegas a végállomás?

A Dal: második középdöntő - kritika

A Dal kritizálóinak legfőbb érve, hogy semmi értelme a műsornak, hiszen adásról adásra ugyanazokat a produkciókat kell újra és újra megnézni – ám, hogy mennyire nem így van ez, mi sem bizonyítja jobban, mint a saját példám.

Nálam például az utóbbi hetekben lényegesen megváltozott a kijutásra esélyes daloklistája a stúdió verziók, illetve az élő adások után. Nem egy előadó sokkal tisztábban, biztosabban, stílusosabban szólt a YouTube felvételeken, mint színpadon a nagyközönség előtt.

Így hullott ki nálam a legnagyobb sajnálatomra a nyerésre esélyesek listájáról Antal Timi is, és azt hiszem, a Passed-ben is egyre kevésbé bízom. Bármennyire igaz, hogy az idei mezőny legeredetibb és legérdekesebb színfoltjai ők – de a színpadi rutin hiánya nagyon sokat visszavet a produkciójukon, és nem sok esélyt érzek májusig a felerősödéshez. Ugyanígy hiába tartozott nagy kedvenceim közé Dallos Bogi, őt is minél többször láttam-hallottam, annál inkább rá kellett hogy jöjjek: nem ő az igazi nagy bomba, ami robbanhatna Bécsben.

Ív viszont valóban sokat fejlődött az elődöntőhöz képest és a „dögösítés” is határozottan jót tett dalának.

Wolf Kati száma nálam csak azért nincs a listán, mert nem hinném, hogy ezzel a dallal nagyobb sikere lenne, mint a pár évvel ezelőttivel. Kati gyönyörűen énekel – mint mindig – a dal szerkezete tökéletes, pontos, jól kitalált és fülbemászó, azonban ugyanez igaz volt a What About My Dreams?-re is.

Gájer Bálint nagy esélyes: ugyanazt a laza, tiszta, pontos, vidám és szórakoztató énekstílust hozta, mint az előzőekben, ami – mint ahogy a zsűri szájából is elhangzott – ha nem elegendő esetleg Bécsbe, akkor menjen Las Vegasba! Nos, ha úgy vesszük, az sem rossz úti cél!

Forrás: megtudtuk.hu/ Ghyczy Irén