Kiemelt híreink

Győzött Freddie és a Pioneer, Vásáry Andre még csak esélyt sem kapott a kijutásra…

Lezárult a Dal, és elsöprő győzelmet aratott – megjegyzem teljesen megérdemelten – az idei verseny legnagyobb várományosa Freddie, így ő képviselheti hazánkat Stockholmban. A hír nem ért váratlanul, viszont annál nagyobb csalódás volt számomra, hogy a szintén favorizált, mindvégig egyenletesen teljesítő, és csaknem maximális pontszámmal döntőbe jutó Vásáry Andre, még csak esélyt sem kapott a kijutásra…

Mint ahogy azt, az előzetes beszámolómban írtam „ ellentmondások virágkorát éljük”… Így a Dalban tapasztaltakat is e gondolat köré próbáltam csoportosítani, sajnos a verseny befejeztével sem változott a véleményem… sőt! A szavazás ugyan nem szokásom, de kivételesen már készítettem is a telefonomat, hogy küldök egy sms-t Vásáry Andre dalára, viszont legnagyobb meglepetésemre a szakmai zsűri még az első négybe sem jutotta tovább az egyébként kedvező pozíciókkal induló versenydalt. Egyedül a „szőrös szívű” Pierrot-nál végzett első helyen, a többiektől még pontot sem kapott. Ilyenkor picit megkérdőjeleződik bennem, mi szükség van az úgynevezett szakmai zsűrire, ha többségük ennyire csakis a saját szájíze szerint mérlegel. (már az elődöntök során is tapasztalható volt, hogy ha netán valakinek Pierrot kevesebb pontszámot adott – hozzá teszem teljesen indokoltan -, akkor a kollegák rögtön revánsot vettek, és irreálisan magasra pontozták). Bár az is igaz kissé hezitáltam, hogy Fehérvári Alfréd Gábor azaz Freddie Pioneer-ja, vagy Vásáry André Why című dala tetszik jobban – melyiknek szurkolok igazán. Emberileg kétségkívül Freddie érdemelte meg leginkább a győzelmet, aki adásról adásra fölülmúlta önmagát – az ő szorgalma és kitartása mindenképp példaértékű.

Viszont szakmailag nekem egyértelműen Vásáry Andre dala volt erősebb, illetve leginkább Eurovízió kompatibilis, nem beszélve arról az óriási hangról és tehetségről, ami egészen biztosan ránk irányította volna Európa figyelmét. Oláh Gergő dala eleinte nem igazán fogott meg, de annyira ötletes és egyedi volt a színpadképe, (gondolok itt a homokszórásra és az eredeti roma népi táncra), hogy még akár egy nemzetközi megmérettetésen is állta volna a sarat. Így egyik szemem sír a másik nevet, és kíváncsian várom még milyen rejtett tartalékai vannak egy igazi popfejnek (ahogy Frenreisz Károly nevezte, s úgy tűnik ezt a jelzőt egyenlőre még a zuhany alatt sem moshatja le magáról Freddie!), és ha netán a dal nem is törne utat magának, majd megteszi helyette az előadó maga.

Gratulálunk és bízunk a dal sikerében Freddie!