Kiemelt híreink

Gondolj rám – 18 év után újra rendez Kern András!

A film parádés stáblistával készült, aminek alapjául Vámos Miklós „Halhatatlanok” című novellája szolgált, operatőr Ragályi Elemér, zene Presser Gábor, főbb szerepekben: Kern András, Eszenyi Enikő, Majsai-Nyilas Tünde, Szilasi Blanka, Rajhona Ádám, Elek Ferenc, Börcsök Enikő, Liptai Claudia, Bereczki Zoltán, minden bizonnyal az idei év nagy slágere lesz. De vajon kell-e ennyire a tutira utazni ?

Megvallom a történetet olvasva, picit ódzkodtam a film megtekintésétől, de végül mégis úrrá lett rajtam a kíváncsiság – szerencsére – mert mindent összegezve nagyon kellemes, üde másfél órát tölthettem a filmvászon előtt. Egy orvos, aki korához képest jól tartja magát, szép családja van, munkájában sikeres, sőt még az orvos zenekarnak is oszlopos tagja, nem csoda, ha nagyon is elégedett önmagával. Ám egy nap őt is utoléri a végzet, és szembesülnie kell az általa is oly gyakran, minden érzelem nélkül, már-már rutinból használt bűvös mondattal „mindent megteszünk, ami orvosilag lehetséges”. Persze szenvedő alanyként mindjárt más lett a kicsengése, mint mikor még ő nyugtatgatta ily módon haldokló pácienseit. Aztán egy nem várt fordulat (vagy tán nagyon is kézenfekvő), kezeléseket megtagadva, ördögi tervet eszel ki. Megutáltatja magát, hogy ne fájjon szeretteinek, amikor elveszítik őt, és nem válogatva eszközökben, mindent bedob, csakhogy elérje célját….de mégis akad egy kis bökkenő. A várva várt halál nagyon is várat magára!

Hogy miért fogadtam némi fenntartással a filmet? Nekem első olvasatra, kicsit soknak tűnt az egész. Egyszerűen kiráz a hideg az amerikai stílusú úgynevezett tuti dolgoktól, mikor erőszakos, gagyi módon próbálnak hatni az érzelmeimre – legyen szó akár sírásról, akár nevetésről- de már az első képsorok után fellélegeztem. Valami olyan bája ritmusa és eleganciája van a filmnek, ami szerethetővé és mulattatóvá teszi az egészet, legyen szó akár trágárságról, akár banális bugyuta viccekről, sőt még a végén az a kis tanmese – „könnyebb a szeretetet eljátszani, mint visszaszerezni”- sem tűnt hivalkodónak, mivel egy azt követő geg rögtön tompított is az élén.

Persze elképzelhető, hogy csupán Kern András zseniális alakításának köszönhető minden, de nem hinném, hogy ez a film értékéből bármennyit is levonna. Bár valóban, szinte minden hatáselemet használ, összességében mégsem zavaró, mivel se nem vígjáték, se nem tragédia csak egy jó MOZI (Kern András szerint – dramedy), amiből ki-ki ízlése szerint eldöntheti, hogy tanulni szeretne, vagy csupán szórakozni akar egy nagyot.

Fotó: mozinezo.hu