Kiemelt híreink

Ganxsta Zolee csak közreműködő az új Kartel-albumon

Lemezkritika

Szokatlan albummal ünnepli 20. születésnapját a Ganxsta Zolee és a Kartel. Sokaknak talán értelmezhetetlen az a feldolgozáshalmaz, amit szűk egy hónappal ezelőtt foghattak először a kezükbe a leggyorsabb rajongók – azonban sokadik meghallgatás után egyértelművé válik: akár még az év magyar lemezéről is beszélhetünk.

Egy meglepően gyenge kezdés után (A RackaJam-féle Boom a fejbe valahogy nagyon nem találja a hangot, pedig saját albumaikon eléggé otthon vannak a feldolgozásban/átírásban, és a hip hop sem áll tőlük messze) rögtön a második szám alighanem az egész album legerősebb feldolgozása. A Muriel eleve az újkori Kartel egyik legerősebb dalához nyúlt hozzá (az eredeti Nincs erőt ide kattintva lehet csekkolni) amolyan Emil Rulezes-Maszkurás hangulatba áthelyezve azt, azaz finom jazz, némi effektes trükközés, egy nagy adag alter és egy nagyon szolíd beatbox, ami meglepő módon tökéletesen illik az originálisan erősen RHCP-s felhangokkal működő bandában.

Persze a bandák többsége a szövegekhez nem igazán nyúlt hozzá, csak a zenei alapokat forgatták át a maguk stílusára – azonban volt pár kompánia, aki vette a bátorságot, és valóban csak kiindulási alapnak tekintette a “kiosztott” Kartel-számot. Ilyen volt például az AKPH-s Saiiddal kiegészülő Brains, a Punnany és a Quimby. Ez utóbbi egyértelműen a Muriel mellett a másik csúcspont: Varga Liviusék tulajdonképpen az egész Ganxsta-életműnek tartottak görbe tükröt dalukban, ami így egyszerre lett Kartel-idézetekkel telepakolt tisztelgés és tipikus Quimby-szám.

Koncepció?

No igen, az egyetlen zavaró tényező a lemezen, hogy nincs igazi összetartó erő. Persze, mind Ganxsta-szám, de annyiféle stílus, hogy valahogy mégsem áll össze egységes képpé. Amellett, hogy van pár valóban értelmezhetetlen produkció (Kiss Erzsi, Alma Együttes), a legtöbb banda jól teljesített, azaz önmagukban a számok a helyükön vannak. A Junkies Telepi gyerekek-feldolgozásáról például simán el lehetne adni, hogy saját szám. Ugyanakkor sokaknak lehet, hogy nem jön majd be ez a sokszínűség, illetve nehéz lesz megtalálni azt a hallgatótábort, akiknek ugyanúgy bejön a Hooligans pop-rockja, az Upizov kemény gitáros menetelése és mondjuk Siska Finuccsi klasszik hip hopja vagy a Drum and DJ elektro-dnb megoldása.

Talán egy szűkebb válogatás (a mostani húsz trekk plusz a Majka-Curtis Heroinja, ami csak a kislemezen jött ki) erősebb lett volna – de persze értjük, hogy húsz év, húsz (huszonegy?) feldolgozás…

Összegzés

A koncepció ötből öt, a megoldások, ha egyenként nézzük, javarészt szintén elérik az ötből négyet-ötöt – ugyanakkor hiányzik egy egységes hangzásvilág, amitől olyan lesz picit az egész, mint egy házi válogatás-kazi. Ennek ellenére simán lehet még akár az év hazai albuma is…