Kiemelt híreink

Az ékszer ragyogásán nem tompít, hogy szertjük-e

Carol - Gondolatok egy film kapcsán

Carol című film, számomra akár egy kis ékszeres doboz, tele arannyal,ezüsttel, drágakövekkel – csupán egy gondom van: nem hordok ilyesmit. Nos ugyanígy éreztem a film vetítése közben is! A két nő gyönyörű, a zene varázslatos, a képek finoman árnyaltak, a visszafogott pasztell színektől pedig az egész film távolságtartó és elegáns – talán túlságosan is – nekem mégis valami hiányzott. 

Már az első képsorok után rájöttem, bár a Thelma és Louise annak idején nagy kedvenceim egyike volt, most mégsem érintett meg igazán a téma, olyannyira nem, hogy emiatt azonosulni sem tudtam a filmmel (illetve, inkább egy felelőtlen önző nőt láttam Carol személyében, mintsem odaadó anyát és szeretőt). Kicsit szégyenkeztem is – netán bennem van a hiba?- hiszen a film 6 Oscar díjra jelölt, és óriási kíváncsiságnak örvend, akkor mégis mitől a hiányérzet? – Lehet csak én vártam többet, vagy mást a filmtől?! Gondolok itt olyanokra, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül Carol (Cate Blanchett) és Therese (Rooney Mara), mi ábrándította ki őket a férfiakból, és terelte inkább figyelmüket a saját nemük felé? Mit találtak vonzónak egymásban? Mitől olyan drámai a kettejük találkozása? Bár az is elképzelhető, hogy nem ezekre a kérdésekre hivatott, hogy választ adjon a film? (talán ez is olyan, mint a szerelem, amikor túlzásokba esünk és olyan tulajdonságokkal is felruházzuk a másikat, amit ő magáról ugyan sohasem állított, csak hinni szeretnénk, majd csalódásként éljük meg, ha az elképzelt kép nincs fedésben a valósággal).

Nos akkor nézzük röviden, hogy miről is szól a film. A történet az ötvenes évek Amerikájában játszódik. Therese, egy manhattani áruház eladójaként naphosszat, csak a jólétről álmodozik. Udvarlója ugyan van, de érzi, hogy a nagy szerelem várat még magára. Valójában az egyedüli dolog, ami igazán érdekli, az a fotózás. Carol, válófélben lévő, magabiztos, elegáns, gazdag hölgy. Imádja kislányát, de férje – inkább társadalmi elvárásokból, mintsem szerelemből – nem akarja elengedni, így minden eszközt megragad, még a gyermek láthatásával is zsarolja, csakhogy jobb belátásra bírja. Egy nap karácsonyi ajándékot keres a kislánynak. Ekkor találkozik a két nő, és azonnal érezni lehet, hogy szikrázik körülöttük a levegő. Vásárlás ürügyén beszédbe elegyednek, majd egy „véletlenül” ott felejtett kesztyű kapcsán találkozgatni kezdenek egymással. A szálak egyre bonyolódnak és Carolnak döntenie kell, hogy a szerelmet, vagy az anyaságot választja.

A film Todd Haynes rendezésében, Patricia Highsmith részben igaz történeten alapuló regényének adaptációja. Az írónő – ugyanúgy, mint a filmbeli Therese, akkoriban eladóként dolgozott egy áruházban, amikor munka közben egy feltűnően elegáns, csodálatos szépségű nőt pillantott meg, és rögtön vonzalmat érzett iránta, de a valós életben a történetnek nem lett folytatása, hanem ennek tovább gondolt változatát vetette papírra. A téma, 1952-ben még olyannyira botrányosnak számított, hogy először Claire Morgan álnéven került kiadásra, ám azóta a milliós példányszámot is elérte és a leszbikus szerelem kultuszműveként aposztrofálják. Bár, ahogy az elején jeleztem is nem éreztem annyira magaménak a témát, hogy minden pillanatával megérintsen, de voltak (ha nem is egészen a „fő csapásvonalon”) kedvenc jeleneteim. Lenyűgöző volt számomra, ahogy a fiatal lány lassan önmagára talál és az ajándékba kapott fényképezőgépével fotózni kezd, majd lépésről lépésre látjuk,  ahogy az előhívó folyadékból – mint mikor rácsodálkozunk a világra, vagy ahogyan kibontakozik egy szerelem – kirajzolódnak az arcok (tán a digitális technika mellett kissé feledésbe is merült már, hogy ilyen is van). És ugyanez az érzés fogott el az utolsó képsoroknál is, ahogy a két nő tekintetére ráközelít a kamera, majd mint egy fénykép, örökre magába zárva történetüket –megáll.

Úgyhogy visszakanyarodva első gondolataimhoz az ékszer ragyogásán, mit sem változtat az a tény, hogy én szeretem őket, avagy sem. A Carol egy csodálatos alkotás, amit kár lenne kihagyni!