Kiemelt híreink

A Szoba: Gondolatok egy film kapcsán – ahol a szeretet húz határvonalat

 

Január végétől nálunk is mozikban Emma Donoghue világsikerű bestselleréből készült film A szoba, aminek alapjául a 2008-ban nagy port kavart Josef Fritzl ügy szolgált. Mivel a rendező Lenny Abrahamson, magát az írónőt kérte fel a forgatókönyv megírására, így garantáltan egy sikeres adaptációról beszélhetünk. Részemről mindenkinek, csak ajánlani tudom, aki szereti a lélektani, szívszorító, ugyanakkor kemény manírmentes drámai történeteket. A film ráadásul négy Oszkár jelölést is kapott.

Hosszú idő óta először mentem, úgy moziba, hogy nem olvastam el miről fog szólni a film – egyszerűen bizalomkeltő volt cím – így az első képsorok inkább idillinek, mintsem riasztónak tűntek. Anya és fia együtt hancúrozik, tornázik, pancsol a kádban, tojáshéjból kígyót fűz,…sőt még szülinapi tortát is együtt sütnek – Mi ez, ha nem egy meleg családi otthon?! Aztán az ötéves Jack ritkaságszámba menő jólneveltsége láttán, csak még tovább erősödött bennem a pozitív kép, ahogy reggelente szeretetteljesen köszöntötte a növényeket, a lámpát, a mosdókagylót, az ágyat….stb – bár belegondolva a mai lakások luxusfelszereltségébe, kicsit megijedtem, hogy sosem jutunk a felsorolás végére, de kár volt az aggodalomért, mivel mindössze 12 négyzetméterről volt szó.

Itt már kezdtem némi furcsaságot érezni, főképp mikor az anya egy szekrénybe ágyazott meg a kisfiúnak, de még ekkor is egy kiegyensúlyozott boldog gyermeket láttam a filmvásznon, aki – ellentétben sok más hasonló korú társával – nem hisztizik az esti lefekvés miatt, sőt a reggeli fogmosás sem okoz problémát, hanem ugyanolyan kellemes elfoglaltság számára, mint a tv nézés, vagy a párnacsatázás. Csak néhány képsorral odébb döbbentem rá, hogy ami valójában földi paradicsomnak tűnt, az a legembertelenebb poklok egyike. Hét éve annak, hogy egy őrült kihasználva a fiatal lány jóhiszeműségét elrabolta őt, és azóta szexuális rabszolgaként egy sufniba zárva őrzi. Jack már ennek a kapcsolatnak „gyümölcseként” született meg éppen öt évvel ezelőtt, és bár nagyon intelligens okos kisfiú, de elképzelése sincs arról, hogy a falon túl is élnek emberek és a világ nem csupán egy szobányi terület.

Az anya, minden tőle telhetőt megtesz, csakhogy emberi körülményeket teremtsen, de azt is látja, hogy az idő ellenük dolgozik. Felmerül benne a kérdés, milyen sors várhat itt gyermekére, mi lesz vele, ha felnő, vagy ha netán elfogy öreg Nick pénze és nem tud két embert etetni? Így egyre sürgetőbbnek érzi Jack előtt is felfedni a titkot. Vakmerő tervet eszel ki, és végre kiszabadulnak. No, de megoldódott-e ezzel minden? -az igazi problémák csak ezután kezdődnek….. Miképp tudnak beilleszkedni a társadalomba, mekkora súly nehezedik majd rájuk a média által, melyik az igazi börtön? Milyen szabadság az, ahol újságírók kereszttüzétől menekülve behúzott függöny mögött kell élni, akik látszólag segíteni próbálnak, de valójában – ilyen kérdésekkel, hogy nem volt-e felelőtlenség, és önzés, magánál tartani a csecsemőt, ahelyett hogy rábírta volna fogva tartóját, hogy hagyja a picit egy kórházban- csak a lelkébe taposnak. Anya és fia, vajon hogy tudják feldolgozni a velük történteket?

A film kapcsán eszembe jut az általam is oly sokat emlegetett példa, amikor emberek éveket húznak le egy picurka szoba-konyhás lakásban – majd családot alapítanak, és éjt nappallá téve güriznek, hiteleket vesznek fel,… stb, hogy úgymond „rendes otthont” teremtsenek. Majd mire révbe jutnak, jön az elhidegülés, és a válás, vagy ha netán mégis együtt maradnak, akkor is a legboldogabb idők helyszíneként, arról a pár négyzetméterről anekdotáznak, ahol egykor éltek.

A kisfiú, szemmel láthatóan elégedett a sorsával, ő még elodázná a menekülés napját, sőt egy kicsit neheztel is édesanyjára mikor az ócsárolja a Szobát. Az anya viszont szeretné, ha Jack is ugyanúgy nőne fel, mint a többi kisgyerek, ha neki is lenne nagymamája, nagypapája, játszótársa, ha látná tengert, a fákat, a madarakat, ha megismerné a kertet a függőággyal, amihez neki is oly sok kedves emléke fűződött – de vajon sikerül mindez?

Mi kell az igazi Boldogsághoz?…. és mekkora is valójában tizenkét négyzetméter? – tán felesleges is kérdezni, ha a szeretet húz határvonalat!