Kiemelt híreink

A félénkség kevésbé nyerő!

X-FAKTOR

Milyen történeteket ír az idei X faktor- mi legyen a mérce, kié a korona… Ezek a kérdések merültek eddig fel bennem az idei X- Faktor kapcsán, és  a december 6.-ai adás újabb kérdőjeleket hagyott bennem. Természetes nekem is van titkos favoritom, de sokkal izgalmasabb azt figyelni, hogy vajon mit gondol a közönség, ki a kedvenc, kinek kell majd párbajozni, no és nem utolsó sorban, ki nyeri az idei versenyt?

Nekem a tehetségkutatók mindig túlmutattak eredeti küldetésükön, úgyhogy, vagy a (kicsit már tán mesterkélten is) katartikus élmények keresése, vagy a játék pszichológiája, ami megfogott bennük. Hisz valljuk be, azért ezek a versenyek, bár kitermeltek nem egy nemzetközileg is elismert előadót, de alapjában véve csak-csak egy színvonalas karaoke –semmi más, és önmagában kevesek ahhoz, hogy hétről hétre a képernyő elé tudjanak vonzani…

No nézzük a versenyben maradtakat a swingek estéjén!

Spoon – ők végig megmaradtak amatőrnek- volt néhány egészen meglepő saját ötletük, de  Alföldi Robi fogalmazott jól  (kiegészítve Szikora Robi gondolatát, hogy négy fiú a hegyről) …”nekem kicsit fennmaradtak a hegyen”-bár a tiniknek bejött, de a sárm csak a 8. élő adásig volt elég ( szép út volt ez is-nem gondoltam volna).

Tha Shudras – egyedül ők akik végig kitartottak saját zenei elképzeléseik mellett- érdekes különleges színfoltjai az idei versenynek picit hullámzó teljesítménnyel – viszont tudásuk vitathatatlan – ebben a részben megint megcsillant zenei humoruk is, és a duettjük is nekik volt a legsodróbb lendületű legmaibb hangzású  -és Tóth Andi nagy partner volt ebben.

Nagy Richárd – nekem továbbra is a hibátlan, technikailag jó énekes, de annyira sem a hangszíne sem az előadásmódja nem tud magával ragadni, hogy szeressem is. ( viszont mivel „nagy visszatérő„ számítani lehetett rá, hogy sokáig versenyben fog maradni)

Benji – én továbbra is azt a kellemes orgánumú fiút várom, akit az első adáson megismertem gitárral a kezében magabiztosan könnyedén lazán-de sajnos egyre inkább izzadságszagú a küzdelme. Ő a visszafogott, félénk  énekes . Duettjük a  Spoonnal is épp ettől vált drámaivá és meghatóan széppé, de úgy tűnik a közönséget mégsem győzték meg eléggé – mert a műsor végén nekik kettejüknek kellett párbajozniuk)

Tóth Andi – kétség kívül sokak kedvence a kis energia bomba (kisfilmjében láthattuk  „Madár” pár ütés erejéig bokszolni is tanította)-nekem a versenydala inkább technikailag volt hibátlan és bravúros –tartalmában  szerintem még nem nőtt fel hozzá (inkább utánzás , mint szívből jövő)

Horányi Júli – cizellált, intelligens, fegyelmezett – hétről hétre egyenletesen teljesítő kellemes jelenség. Duettjük Nagy Ricsivel nekem inkább úgy tűnt, hogy egymással szemben állva, de inkább maguknak, illetve a Dalnak magának énekelnek, nem annyira egymásnak Idézve Tóth Gabit: a zenén keresztül kommunikáltak… – végül is így is lehet fogalmazni – mindenesetre egy pontos szuggesztív tiszta szép előadást hallhattunk tőlük, amit a négy mentor álló tapssal a közönség  is örömujjongással jutalmazott.

….kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy az energikus előadásmód, a különleges sajátos stílus, a technikai pontosság, vagy az intelligencia a fegyelem lesz a legkamatozóbb? ……ezen az estén mindenesetre a félénkség volt a legkevésbé nyerő!